A természetes gyógymódok, alternatív terápiák iránti vonzódásom már a húszas éveim elejétől kísér. Gyermekkoromból emlékszem Nagyim gyógyteájára, amit a reggelihez szokott készíteni, amikor náluk nyaraltunk. Imádtam. Néha sikerül reprodukálnom azt az ízvilágot, és ilyenkor rám tör a nosztalgia…

Felnőttkorom kezdetétől egy csomó termékkel és terápiával ismerkedtem, egészen változatos tapasztalatokkal. Nem állítom, hogy komoly krónikus betegségek meggyógyítására kellene alkalmazni az alternatív módszereket, sokkal inkább a prevencióban látom ezek jelentőségét: az életminőség javításában, ezáltal az egészségmegőrzésben, vagy ha úgy tetszik, a betegségmegelőzésben. Tény azonban, hogy akár évszázadokra visszamenőleg is számtalan gyógyulást jegyeztek fel a természet ajándékainak köszönhetően, és napjainkban már tudományos bizonyítotékok is vannak a gyógyhatásukra.

A holisztikus szemlélet is egészen korán helyet kapott a gondolkodásomban. Elég hamar megértettem, hogy a test nem vizsgálható a lélek nélkül, mint ahogy ez fordítva sem működik. Lenyűgöztek apró felfedezéseim, ahogy haladtam a testi-lelki folyamatok összefüggései megértésének útján. Mintha minden egyes tünetem gondolatébresztőként szolgált volna az előrehaladásomban. Elképesztően izgalmasnak tartom ezt a folyamatot, ami valójában az önmegismerésünk része, és órákig képes vagyok beszélgetni, elmélkedni a témában… :) 

És honnan az illatok? Hát, mindig is érzékeny orrú voltam. És van egy különös ismertetőjegyem: minden ételt megszagolok, mielőtt elfogyasztom. :) Bárhol vagyok, ösztönösen emelem az orromhoz a tányért, és néha csak utólag veszem észre, hogy az adott helyzetben ez nem éppen illő cselekedet volt. A családom eleinte értetlenül figyelte ezt az egyébként számomra is érthetetlen szokásom, de ma már csak nevetnek rajta. Én pedig idővel megértettem, hogy a szaglásom érzékenysége valójában mekkora kincs. Több éve már például annak, hogy tudatosan az évszakokhoz igazítva válogatom a parfümjeimet. Akkor még nem is sejtettem, hogy valójában aromaterápiát végzek magamon. Mára az illatok meghatározó elemei az életemnek.

Emlékszem, régen aromamécsesbe csepegtettük az illóolajokat, azt is nagyon imádtam. Milyen szuper ajándék is volt családtagoknak, barátnőknek névnapra-szülinapra egyaránt! Egy egész gyűjteményem van ezekből a mécsesekből… Nemrég azonban megismertem az igazán magas minőségű, tiszta növényi esszenciákat a doTERRA cég jóvoltából. Eleinte nem is értettem a különbséget illóolaj és esszenciális olaj között. Talán egy kicsit divatosabb a hangzás, kell ez a mai világ emberének - gondoltam. Aztán megszagoltam őket. Soha nem felejtem el a levendulával való első találkozásomat! Össze sem hasonlítható a drogériákban kapható egyik levendula olajjal sem, ég és föld! Az a tiszta, átható, de intenzív levendula illat, amit abban az üvegcsében éreztem, hirtelen mintha a napsütötte levendulamezőkre varázsolt volna, ahova oly régóta vágyok! Aztán jött a citrom és a vadnarancs. Hihetetlen, mintha a frissen facsart nektárjukat illatolnám! A bergamott pedig első illatolásra nagy szerelemmé vált.

Azóta újabb és újabb esszenciákat próbálok ki, és már egészen szép kis készletem lett. Élvezem a hatásukat, az illatukról nem is beszélve, gyűjtöm a tapasztalatokat, amiket örömmel osztok meg másokkal is. Na, és vajon mi lett a kedvenc területem? Hát, persze, hogy az érzelmi aromaterápia! :) Csodálattal hajolok meg az esszenciális olajok támogató képessége előtt, ahogy testi rendszerünk zavarait képesek kiegyensúlyozni, de végképp lenyűgöz az érzelmeinkre, lelkiállapotunkra kifejtett hatásuk. És ebben a témában aztán tényleg a határ a csillagos ég. Kalandra fel hát!